A szégyenkaraván
Volt egyszer, hol nem volt, volt sok öreg erdőnk. Európa legszebb, legértékesebb erdejei. Köztük olyanok, amelyekbe ember még be nem tette a lábát.
Voltak! Mert időközben ezek az erdők a fakitermelő ipar kezére kerültek, holott a nemzeti parkokhoz tartoztak – márpedig a nemzetközi normák értelmében a nemzeti parkokhoz tartozó erdőkben a fakitermelés tilos kellene legyen. [1] Ezek az erdők egyszerűen túl értékesek ahhoz, hogy rönkökké vagy fűrészporrá aprítsuk őket.
Volt egyszer egy Tánczos Barna nevű politikus. Megszavazták, megszavaztuk – talán még éppen te is. Elkerült a parlamentbe, aztán környezetvédelmi miniszter lett belőle. Sokunknak bizalma is volt benne.
Volt! Mert időközben halálos csókot adott a nemzeti parkoknak. Az erdeink végzetévé vált. Azok az erdők pedig a miénkek, nem pedig a tönkretételükön meggazdagodóké!
Tavaly Tánczos Barna megígérte, hogy szigorú védelem alá fogja helyezni az ÖSSZES nemzeti parkunkat. Hogy te, a családod és a gyerekeid is örömüket lelhessék bennük.
De Tánczos Barna hazudott. Hatalmasat csalódtunk benne. 13 nemzeti parkunk közül egyetlenegyben sem tiltotta be az ipari fakitermelést – mind a mai napig. Egyedül a Domoglet nemzeti parkban kezdett hozzá – ímmel-ámmal, úgymond kísérleti jelleggel. Ez a kísérletezgetés pedig két évig fog tartani, azután meg majd esetleg be is tiltják a fakivágásokat. És csak ezután kerülne sor a többi 12 nemzeti parkra is. Elég az igérgetésekből!
Pár év alatt a nemzeti parkjainkban található erdők lerakatokban végzik, deszkaként. Nincs időnk várni!
Ha találkozol Tánczos Barnával, mondd meg neki, hogy azt akarod tőle, rendelje el az összes nemzeti park szigorú védelmét. MOST. Nem évek múlva.
Ha pedig találkozol az RMDSZ általad megválasztott politikusaival, mondd ezt el nekik is! Mondd el nekik, hogy vannak kitermelhető, védelemre nem szoruló erdeink. Mondd meg nekik, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek betiltják a nemzeti parkok tönkretételét. Kérd meg őket, hogy továbbítsák üzenetedet kormány- és parlamenti társaiknak is.
Volt egyszer, hol nem volt, volt sok szép öreg erdőnk. A jó hír, hogy egy része még megvan, a nemzeti parkjainkban. Rajtad is múlik, hogy évek és évtizedek múlva gyerekeink fogják-e még járni ezeket.
[1] a nemzetközii normák értelmében a nemzeti parkok legkevesebb 75%-a szigorúan védett kellene legyen, ipari kitermelés és destruktív emberi beavatkozások nélkül. A terület hátralevő részén is csak a helybéliek tűzifa-kitermelését engedélyeznék.